Kedden délután eljött az idő, hogy babalesre menjünk, már annyira vártuk mind a ketten, mert mostmár apuci is jöhetett velünk. Már reggeltől intenziv mocorgásban volt a kis picur, mintha érezte volna, hogy ma nem csak anyuci fogja megcsodálni, ma különleges napra számithat. Meloból hazajövet kaptam egy jó pár rugást, és ahogy közeledett az idő a dokihoz menéshez, egyre aktivabban ficánkolt. Próbáltam beszélni vele, hogy fogja lazábbra, az igazi produkciót tartogassa későbbre mikor mi is látunk belőle valamit.
Az utón a dokiig elég jó kismanó volt, de mikor észrevette, hogy már megint várni kell, hát az nagyon nem tetszett neki, és ezt tudtomra is adta. Amúgy már egyre inkább tapasztalom türelmetlenségét, és kis akaratosságát, hisz ha sorban kell állni már bentről kifejti véleményét, igaz anyuci fájdalmára néha. na de inkább mozogjon, hisz akkor legalább tudom, hogy jól van és fejlődik.
Mikor valahogy bekerültünk a dokihoz kissé megszeppent, és mivel nem szereti ha vizsgálják hamar meg is nyugodott. De olyan édi képet tárt elénk, hogy nem is mertem volna ilyenre gondolni. Igaz, hogy már nem ficánkolt, nem mocorgott, de mikor a doki ráközelitett az arcára a kis nyelvét nyujtogatta nekünk, és kis kezecskéjét ökölbe szoritotta. Miután végignézegettük, hogy megvan mindene, hogy jól fejlődik-e, mekkorát nött 7 hét alatt (1052 gram és 273 mm...jó kis fejlődés), megkerestük ékességét apuci kérésére, hogy nyugodjon meg hogy igenis fia lesz. Igaz csak hátulról láttuk, mert farfekvéssel van, és hiába keresgélt a doki egy jobb poziciót csak a kis zacskóinak a hátát láttuk és a pucus hegyéből egy kis részletet, de megnyugtatott a doki, ha eedig nem száradt le ez a pucus ez után sem fog:))
Miután visszatértünk a kis pofijára, hogy csináljunk egy pofi fotót is, ha már a pucust lekaptuk;)), olyan édi volt. Igaz már a szemecskéit becsukta, de a szájacskáját aranyosan formálgatta, mintha szopizott volna...és olyan kis dundi pofija van, mint egy kis hörcsögnek mikor jóllakik:))
A vizsgálat után még kikértem a doki véleményét a császárról, azt mondta ha a következő kontrollig nem fordul le, akkor nagy a valószinűsége, hogy császár lesz, de én még kérni fogom, hogy bármilyen esetben is császároljon meg. A meghülés hál'Istennek nem hatott ki a babára, igaz végigkinlódtam minden gyógyszer nélkül...de most a fogam miatt idegeskedem, mert egyre inkább fáj , nem tudom hogy fogom ezt igy birni. Muszáj lesz erőt vennem magamon, és elmenjek a dokihoz még úgyis ha tudom, hogy nem érzéstelenithetnek...de ez már nagyon fáj.
Az egészet összevetve eléggé jól vagyok, igaz fáj a hátam meg a lábam (azért plusz 10 kiló már érződik), jobban fáradok, és vannak napok, hogy a nyugdijasok gyorsabb tempot tudnak felvenni, mint én, de nem is idegesitem magam már ez miatt. A házimunkát beosszuk, a hajolgatást kerülöm, az evést meg egyre gyakrabban művelem:)).....an block csodálatos érzés anyának lenni:D
kicsi drágák... jó olvasni, hogy egészségesek és türelmetlenek vagytok... csak így tovább, s akkor majd megyünk sorra babázni... kicsi pocaklakó, vigyázz anyukádra, ne bántsd nagyon:P csak úgy módjával, hogy érezze, te is egy mikorokozmosz vagy, akarattal, döntéssel, vágyakkal... nőjjél ügyibogyón, s majd várunk:)
VálaszTörlés