És ez valahogy igy van a neveléssel is. Jobb minél hamarabb elkezdeni mert utána nagyon nehéz a hibákat kijavitani, vagy pótolni mindazt ami kimaradt.
4 évnyi gyerekekkel való munkám tapasztalatából napról napra kezdem levonni a tanulságokat, hogy én majd "hogyan" és "hogyan nem" fogom nevelni gyerekemet.
Persze az ember tesz ilyen igéretek még kiskorában is, főként ha szüleitől olyan büntetést kap ami nem tetszik, hogy "én majd nem fogom ezt tenni a saját gyerekemmel"...de egyre inkább kezdem megérteni, hogy miért is voltak néha szigoruak a tanitásomat tekintve. A gyerekeknek születésüktől fogva szükségük van ránk, és főként a mi útmutatásunkra.
Már nagyon várom, hogy a pocaklakó megszülessen, hisz ez óriási kihivás lesz számunkra, és igazi türelem játék, mivel mindazt ami számunkra már magától jön rendre neki is meg kell tanitani, ezzel visszatérve kicsit a gyerekkorba,és újra az alapoktól kezdeni mindent. Megpróbálok majd mindenből a legjobbat kihozni, és minél érdekesebben megtanitani neki, hogy ne unalom, vagy kényszerként élje meg a tanulást, hanem szeresse és érdekelje majd a külvilág.
Igaz, hogy első gyereknél nagy a valószinűsége annak, hogy könnyen átessünk a túl engedékeny szülői kategóriába, de igyekezni fogok egy bizonyos keretet tartani, amiben mindhárman mozoghatunk, amiben játszva megtanulhatjuk a kiskanállal való evést, a kisszéken való ülést, a cipőfűzés fortélyait és sok aprónak tűnő mindennapi feladatot. És bármennyire is szaladjon a világ, bármilyen extra játékok jelenjenek meg, úgysem fogom hanyagolni a meseolvasást, az együttjátszást és főként az alvási idők fontosságát.
Mivel nap mint nap tanuja vagyok olyan gyerekek viselkedésének, akiket a szüleik hibásan kezdtek el nevelni, és mostmár bánják, hogy akkor amikor ott lett volna az ideje nem avatkoztak bele a gyerek viselkedésének a fejlődésébe, hagyták hogy úgy alakuljon, ahogy a gyerek diktálja. És itt hibázik szerintem a legtöbb szülő. Hagyja, hogy gyereke azt csináljon amit akar, ha jó ha rossz, és egy legyintéssel elintézi, hogy majdcsak elnövi a rossz szokásait. De ha nem mutatunk MI példát neki, ha nem mondjuk el MI, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor ő nem tudhatja tettei következményeit, és ami a szomorú, hogy mire a gyerek rájön, hogy azt nem kellett volna, az már lehet, TÚL KÉSŐ:(
Próbálom kihasználni ezt a pár hónapot még, olyan jó és rossz szülői modellek tanulmányozásával, ami által mi is kitudjunk dolgozni egy sajátos stratégiát a mi picinyünkre nézve, előtérbe helyezve ezt a sok sok tévesen és hibásan nevelt gyerek képét. Mert bármennyire is legyen nehéz a nevelés, könnyebb lépésről lépésre haladni, mintsem hagyni, hogy minden menjen a maga útján. Fontos, hogy a gyerek éljen át jó meg rossz dolgokat egyaránt, de nem szabad egy védőburokban nevelni őt, fel kell hivni a figyelmét cselekedetei következményére, és nem az ő kivánságlistája szerint eltőlteni azt a bizonyos "7 otthoni évet".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése