Meg mindig a korhazban

Kismano meg ugy dontott, hogy ul egy kicsit a pocakomban de remeljuk, hogy holnapra mar szetvallunk. Amugy minden rendben, fajasaim nincsenek, varom a doki tovabbi donteseit es a fejlemenyeket. Koszonom mindenkinek aki szorit es ram gondol, a sok batorito szot. Remelem holnapra mar megjon az eredmenye es holnap ilyenkorra mar bszke anyuka lehetek. Amint tudok, irnokom alltal jelentkezek.

érkezünk szép lassan

Ma voltunk a dokinál, és hétfőn megyünk batyustól a korházba...ha persze addig nem gerjedünk be:)) a doki szerint.....vagyis ez azt jelenti, hogy mához egy hét már túlleszünk, meglesz a kis manóm:D:D:D:D

Mostmár csak az utolsó simitások maradtak, holnap még felmegyek az egyetemre a papirokért, és utána csak a csomagolás utolsó stádiuma marad:D:D:D:D:D.....hűha...még egy hét és anyuka leszek:D...már nagyon nagyon várom!!!!!!!

Még jelentkezem ha tudok, szoritsatok, hogy hétfőig birjuk ki együtt, hogy bizti a dokim kezei közé kerüljek...

nem vesztődtem el:P

Előszőr is Boldog Új Évet mindenkinek, hozzon az idei év mindenkinek a legszebbeket és legjobbakat, egészséget, boldogságot, sok sok örömteli pillanatot és az anyagiakról se feledkezzünk meg:P

Az ünnepek szépen és gyorsan elteltek, igaz már nagyon vártam hogy újra visszaléphessek a mindennapok forgatagába, mert a sok pihenést úgy néz ki nem nekem találták ki. Többet zsimbeltem, mint egy fárasztó hét után, nem találtam a helyem, és főként az idő is játszadozott velem, igazi szobafogságra itélt...a csúszós utak, a folytonos eső meg havazás váltakozása csak mind rontott a helyzeten, hisz ha nem volt kivel sétálni maradtak a négy fal közötti órák. Mondjuk ennek is kihasználtam a pozitiv oldalát, szépen kidiszitettem a lakást karácsonyi hangulatot varázsolva minden kicsi zugba, sokat sokat olvastam(mert persze a nett is pont jókor mondta fel a szolgálatot), és igazán a picurra hangolódtam. Együtt buliztunk a karácsonyi dalokra, a kedvence a "Rudolf, the red nosed reindeer"...és sok sok Micimackós történetet olvasgattam neki. Igazi kis huncut, mert amig csak vele voltam elfoglalva ügyesen ült a pocakomban, nem mocorgott, csak néha csuklott egyet-egyet, de ahogy a házimunkához akartam volna fogni máris közbeszólt és elég kemény rugásokkal hálálta munkámat. Mások a külső sérelmek miatt fájtatják derekukat meg bordáikat...én a benti rugások miatt:))

Magamról kb annyi, hogy mostmár a plusz 2o kiló az úgy körvonalazódott, a combjaim, derekam, vádlim, karjaim jól kikerekedtek, és az arcom,olyan lett mintha folyton rágcsálnék valamit:))....mondjuk nekem a párnás ujjacskáim tetszenek nagyon:P A lábaim és a derekam kezdi feladni a harcot a nagy súllyal, el-el dagad, vagy éppen annyira sajog hogy a könnyeim folynak az arcomon. Mondjuk a könnyeim az utóbbi időben egyre inkább itatják az egereket, kicsit már zavaró a kedélyállapotom változása még magamra nézve is, nem tudom szegény Norbi hogy birja még. Egyik pillanatban még minden OK, aztán hirtelen rámtör egy jó kis sirógörcs, amit megint nagyon hirtelen egy kacagás vált fel....sokszor még magamon is kiakadok....és akkor még nem is emlitettem a "ne nyúlj hozzám" kitöréseket. Hisz van amikor annyira kell egy ölelés, de van hogy egész nap jól megvagyok magamban, ne nyuljon hozzám senki, ne öleljen, ne pusziljon és főként ne babusgasson. Egyre inkább kezdek morrogni mindenre, semmi sem tetszik, semmi sem jó, nincs türelmem, nem tudok aludni.....ááááááááááá....ez az igazi rémálom...napok óta nem alszom, csak forgolódok, keresem a helyem, sehogy nem jó...hol itt nyom, hol ott fáj...kész katasztrófa vagyok már a saját szememben is. Ezt próbálom ellensúlyozni azzal hogy még mindig melozok, izgek mozgok, nem engedek időt a kitörésekre, és mivel kevesebb időt töltünk most együtt csak az esték azok amik kritikusabbak számomra.

Amugy meg holnap megyünk utolsó pocaklesre, és egyben programálásra is, én nagyon remélem, hogy még a hét végéig kibirjuk együtt, hogy a melot nyugodt szivvel fejezzem be, ne hét közepén hagyjam cserben Pétert sem...Napok óta már nagyon készülődik valami odabent, azt hiszem próbál szegénykém lefordulni, de nincs mér helye és csak azért imádkozom minden nap, hogy a nagy kinlódások közepette nehogy magának ártson a kicsi drágám...

Nem jön, hogy elhigyjem az utolsó métereken vagyunk, a babaruhák megvéve, szépen mosulnak, a lista összeállitva, a lakás a feje tetején, minden kezd előkerülni amire szükség lehet...áááááááá...még egy kicsi és anya leszek....kicsit félek...összetett érzések kavarognak bennem, egyrészt nagyon várom hogy tullegyünk rajta, másrészt félek a császártól(pedig a doki megnyugtatott, hogy jó kezekben leszek), félek az újdonságtól, hogy minden jól menjen, és főként hogy a picur egészséges legyen....

Na kb ennyi mostanra, megpróbálok még jelentkezni amig egyben vagyunk, de ha ketté váltunk is, néhány szóban majd jelentkezgetek.

Köszönöm mindenkinek akik ebben a morcos periodusban is kitartanak mellettem és elfogadnak, és köszönöm szüleim segitségét is, nélkülük nem tudom miként élnénk túl ezt az új helyzetet ami kialakult körülöttünk.

Pusz mindenkinek, nemsokára külön jelentkezünk:D

lendület?...erő?...energia?

És immár beléptünk a 34. hétbe, egyre radikálisabban fogy az együtt tölthető idő, de nekem még annyi teendőm van. Itt van előszőr is a karácsonyi láz, mindenki készülődik, takarit, csinositgatja lakását, és bármennyire is betervezem, hogy na ma ezt holnap meg azt csinálom meg, a nap végére fele teendőm elmarad.

Már azon töprengek, hogy lehet túl sokat várok el magamtól, hisz minden reggel korán talpon vagyok, reggeli séta a főtérig, 2 - 3 óra kinzás vagy éppen kikapcsolodás, utána újra séta haza, pocaklakó etetés, kis pihenés, délután meg itthoni teendők. De adódnak olyan napok is, hogy reggel elmegyek itthonról, és késő este vergődöm haza, már azt sem tudom fiu vagyok vagy lány de szeretem mindazt amit csinálok...szeretek tanitani, szeretek segiteni az embereken, vagy csak éppen sétálni egyet odakint...igaz, hogy sokszor már a lábaim és a derekam makacskodik velem, de fogaim összeszoritva folytatom tovább mindennapi teendőim.

Ilyen voltam mindig, nem szerettem a hosszas semmitevést...igaz aludni imádtam, de azt is mértékkel. Na ez az ami most a legjobban hiányik...az alvás...hónapok óta már nem volt egy olyan éjszaka sem, hogy végig tudtam volna aludni, egyre gyakrabban és sűrűbben ébredek meg:(...és ilyen vagyok még most is...szaladgálok, teszek veszek, tanitok...és nekikezdtem az államvizsgadolgozatom megirásának...és erre nagyon büszke vagyok!!! Igaz még nagyon az elején tartok, de bebizonyitom mindenkinek, hogy pocakosan is lehet tanulni, pocakosan is lehet a mindennapokra hangolodni, és a terhesség nem betegség, hanem egy állapot...és egyre inkább azt tapasztalom, hogy egy gyönyörű állapot:)

Annyira megszerettem ezt az állapotot, hogy félek, hiányozni fog. Hiányozni fog a mocorgás, a rugdalózás, és az az egyedi kötelék, ami kettőnket összeköt.

Érzem, hogy a kismanó sokkal több lendületet ad nekem, mint eddig amivel rendelkeztem, sokszor nehezemre esett reggel felkelni, és inkább ellógtam a reggeli órákról, de most mintha a belső hang azt mondaná minden reggel, hogy neked kellned kell, hisz mindez amit teszel, a picurért teszed! És érte bármire képes vagyok...örülök, hogy van nekem, és hamarosan már igazi kis családként szervezhetjük mindennapjainkat.

jah és amint már emlitettem, hetente méretkezünk, lássuk mennyit is növünk egy hőt alatt...és azt kell mondanom, hogy minden héten ledöbbenek a mérleg és a méteres számain. és akkor ime számokban az elmúlt héten végbemenő növésünk eredményei:

- poci: 98 cm ..... 4 cm több mint múlt héten:D

- súly: 59-60 kg között ingadozik pár napja

- comb: 57 cm....mindjárt olyan combom lesz, mint amilyen derekam volt terhesség előtt(60 cm:P)

- popsi: 95 cm

- mell: 92 cm....hetek óta tartja a méretet, csak a súlya egyre nehezebb:(

na kb, ennyi mostanra, szaladok is tovább, hisz vár a fogdoki...remélem már nincs sok hátra a sok sok kinzásából...

32. és 33. hét

A tegnapelőtt beléptünk a 33. hétbe, immár érzem hogy egyre kevesebb időnk maradt amit egy testben tölthetünk a kis manónnal. A mocorgásai már kész csatáknak tünnek, hisz egyre szűkösebb odabent a hely az én kincsemnek, és ezt azért minden nap keményen a tudtomra is hozza.

Pár hete minden nap jó 5 percet csuklik, már annyira hozzászoktam, hogy várom a pillanatot amint a pocakomban szökdécsel ütemre:)

Eldöntöttem, hogy a 32. héttől minden héten szorgosan lejegyzem a méreteim, lássuk mennyit növünk egy hét alatt, és csodák csodája ténzleg van eredmény;))...

A pocim egy héttel ezelőtt 93 cm volt, mostanra pont egy centit nőtt, a combom is fél centivel lett vastagabb, úgyhogy immár 54,5 cm az átmérője...egyre furcsább értékeket érek el, sose gondoltam, hogy én a nádszálkisasszonynak becézett vagy éppen csúfolt lány ilyen testméretekkel fogok valaha rendelkezni:P. A melleim is egyre inkább duzzadnak, igaz méretben nem nöttek egy hét alatt, tartják a már 3 hete beállt 92 cm, de egyre inkább súlyosabbak, és ez elég nagy terhet jelent az amúgy is már kikészült hátamnak. Fekvő és ülő poziciókban érzem a plusz súlyt, de a járásom is lassult jóval. Észrevettem, hogy azt a távot amit eddig 20 max 25 perc alatt tettem meg, mostanra kell jó 40 perc, és igy is a nyelvem néha a térdemnél csüng már.

A lépcsőzés tényleg jót tesz, igaz ez is kezd nehezebbé vállni, de kényelmesebb a lépcsőt mászni, minthogy hegyen felfele vonszoljam magam:P

Ja, meg hát hogy legyen kerek a beszámoló minden egyes méretemről, akkor a popsim sem hagyhatom ki, hisz ez is hétről hétre nagyobb, már nem is merem "csekkolni" magam a kirakatok ablakain, hisz mind nagyobbnak és nagyobbnak tűnik...nem csak a pocim nő, hanem a popsi is, lehet hogy az egyensúly meglegyen:))..nehogy a pocim előrehuzzon.

És végezetül, amit minden nap kiváncsian lemérem, az a súlyom ami ingadozva de mostanra elérte az 57 kg-ot...szóval azok akik rég nem láátak, azoknak tényleg óriásinak tűnök:))

Amit észrevettem, és anyu szerint örüljek is neki, hogy sok olyan kaját kezdek el mostanában kivánni, amitől a terhesség előtt kimondottan rosszul voltam, vagy képtelen voltam megenni. remélem, hogy ez majd azt jelenti, hogy a kismanó nem lesz vállogatós, mert én szeretném neki mindenből a legjobbat és legfinomabbat megadni...csak persze ez rajta is fog múlni, hogy mit szeret majd...de ez még kissé odébb van...egyenlőre koncentrálok a közös étkezéseinkre, és az együtt töltőtt időkre...mert már egyre inkább ketyeg az óra....és mindjárt itt a NAGY TALÁLKOZÁS a kisfiammal....

Növünk, növögetünk

Mivel már rég nem született semmilyen beszámoló a kismanó kalandjairól, ezért eldöntöttem összegyüjtőm egy kis csokorba mindazt, amit az utóbbi hetekben együtt éltünk át, és elmesélem nektek is a kismanóm hétköznapjait, csintevéseit....mert bizony már jó sok fejtörést okoz anyucinak odabentről:)

Nos az utóbbi hetekben az én kis pocaklakóm egyre inkább készit fel az éjszakázásokra, hiszen 2 óránként megébredek, mert vagy szomjas vagyok, vagy wécézni kell...ami már egyre gyakoribb, vagy ha ezt a kettőt kipipálta, akkor elkezd karaté mozdulatokat gyakorolni odabent. Nem mintha nem örülnék a kis produkcióinak, de mikor látom hogy már mindjárt szól az óra mert melózni kell menni, de a szemeim még ragadnak le a kialvatlanság miatt.....hát akkor kegyetlenül nehéz a kis produkciót jó néven venni. Éppen ezért észrevettem, hogy egyre nyügösebb, zsimbesebb lettem, egyre kevesebb a türelmem, és főként , hogy sehol sem találom a helyem.

Melózás közben igazán jó kisfiu, alszik és anyucit békén hagyja, de ha netalán hamarabb ébred akkor keményen követeli a jogait, vagyis a kaját...és ez mostanában már eléggé fájdalmas kimeneteleket szokott ölteni. Hisz bármennyire siessek haza, a kis lábacskáival a vizhólyagommal focizik, mig a kis könyökével az oldalam bökdösi....bizonyára jó kis mulatság ez odabent:)) Amint kaját kap, és jócskán megtelik a pocija, pár helyezkedő mozgásra utaló mocorgás és újra nyugalom honol pocakvilágon.

Estére, mire jól kialudta magát, és anyuci is megpihenne már, jön a jó kis nemulass...apuci fia párbaj...apuci boxol kivül, manóka visszaüt belülről...számukra ez nagyon vicces mulatságnak tűnik, apuci büszke a fiára, főleg ha a pocakomon megjelenik néha a kis könyökének, vagy kis talpának lenyomata:)...minden esetre fura de egyben csodálatos érzés minden egyes mocorgása.

Az utóbbi pár napban már sikerült megtapasztalnom, hogy milyen az amikor csuklik, mindenki erről beszélt, hogy milyen igy, meg milyen ugy...egyszóval leirhatatlan...mintha csikizne, de mégsem, mintha rugdosna de mégsem, nem is fáj de mégis fura...szoval na...ezt érezni kell:P..leirni vagy elmondani nem lehet:)....amugy meg nem is csodálom, hogy szegénykém annyit csuklik, hisz már annyira várjuk, hogy találkozzunk vele, mindenki folyton emlegeti, felőle érdeklődik, róla beszél...

Örülök annak, hogy van ő nekem, mert mikor már a csüggedés küszöbén állok, és érzem, hogy elfogy az erőm kapok egy kis rugást belülről, mintha ezzel azt akarná mondani, hogy NE FÉLJ! MINDIG LESZ VALAHOGY! CSAK HIGGY BENNÜNK!!!

Bajnoknak születtél

Elgondolkoztál-e valamikor is azokon a csatákon, amelyeket még születésed előtt nyertél meg? “ Állj meg, és gondolkozz el magadról-mondja Amram Scheinfeld genetikus. A világtörténelem során sosem volt senki, aki pontosan olyan lett volna mint te, és az idők végtelenségéig sosem jön el egy hozzád hasonló.”

Egészen rendkivüli személy vagy. És rengeteg csatát kellett sikeresen megvivnod, hogy létrejöhess. Gondold csak meg : tiz million spermasejt vivta a csatát, és csak egyetlen egy nyert – az, amelyikből te lettél! Hatalmas versenyfutás volt, hogy elérjék az egyetlen célt : az értékes petesejtet. Ez a kis sejt, amelyért a spermák versenyeztek, kisebb, mint a gombostű hegye. És minden sperma olyan kicsiny, hogy többezerszeresére kellene felnagyitani, hogy emberi szem számára láthatóvá váljék. És mégis, ez az a mikroszkopikus szint, amelyen életed legdöntőbb csatáját megvivtad.

A sokmillió sperma mindegyikének feje értékes rakományt vitt : 24 kromoszómát, mint ahogy a piciny sejtben is 24 ilyen kromoszóma volt. Minden kromoszóma kocsonyaszerű gyöngyökből állt, amelyek szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Mindegyik gyöngy sokszáz gént tartalmazott. A tudósok ezeknek tulajdonitják mindazt, ami benned öröklött.

A spermákban levő kromoszómák tartalmaznak minden öröklött anyagot ,s hajlamot, amelyhez apád és ősei járultak hozzá. A petesejt kromoszómái azon vonások hordozói, amelyekkel anyád és ősei járulnak hozzá örökletes tulajdonságaidhoz. Anyád és apád a csúcspontjai a te létedért folyó kétmilliárd éves, győztes küzdelemnek. És akkor - egyetlen meghatározott sperma - a leggyorsabb és a legegészségesebb a nyerő – egyesült a petesejttel, hogy megalkossanak egy piciny új életet.

A legfontosabb személy élete megkezdődött. Győztesen kerultek ki abból a küzdelemből, amelyben szinte semmi esélyed sem volt, azzal az eséllyel összehasonlitva, ami az életedben ezután bármilyen küzdelmedben lehet. Ez azt jelenti, hogy a múlt óriási tartályából örökölted mindazokat a potenciális képességeket és erőket, amelyek szükségesek, hogy elérd a céljaidat.

Bajnoknak születtél, és függetlenül attól, milyen akadályok és nehézségek állnak az utadban, még annak a tized részei sem lehetnek, amelyeket legyőztél a fogantatás pillanatában. A győzelem be van programozva minden élő személybe.