Megszulettunk :D

Vegre valahara kibujt a kismano. Makk egezseges es gyonyoru :D

2010.januar.20 , 14:25 perckor latta meg a napvilgot 2900 grammal es 54 cm-vel.

Azota sokat eszik es sokat alszik. Nagyon jo fiu :D

Majd meg jelentkezunk :D

Meg mindig a korhazban

Kismano meg ugy dontott, hogy ul egy kicsit a pocakomban de remeljuk, hogy holnapra mar szetvallunk. Amugy minden rendben, fajasaim nincsenek, varom a doki tovabbi donteseit es a fejlemenyeket. Koszonom mindenkinek aki szorit es ram gondol, a sok batorito szot. Remelem holnapra mar megjon az eredmenye es holnap ilyenkorra mar bszke anyuka lehetek. Amint tudok, irnokom alltal jelentkezek.

érkezünk szép lassan

Ma voltunk a dokinál, és hétfőn megyünk batyustól a korházba...ha persze addig nem gerjedünk be:)) a doki szerint.....vagyis ez azt jelenti, hogy mához egy hét már túlleszünk, meglesz a kis manóm:D:D:D:D

Mostmár csak az utolsó simitások maradtak, holnap még felmegyek az egyetemre a papirokért, és utána csak a csomagolás utolsó stádiuma marad:D:D:D:D:D.....hűha...még egy hét és anyuka leszek:D...már nagyon nagyon várom!!!!!!!

Még jelentkezem ha tudok, szoritsatok, hogy hétfőig birjuk ki együtt, hogy bizti a dokim kezei közé kerüljek...

nem vesztődtem el:P

Előszőr is Boldog Új Évet mindenkinek, hozzon az idei év mindenkinek a legszebbeket és legjobbakat, egészséget, boldogságot, sok sok örömteli pillanatot és az anyagiakról se feledkezzünk meg:P

Az ünnepek szépen és gyorsan elteltek, igaz már nagyon vártam hogy újra visszaléphessek a mindennapok forgatagába, mert a sok pihenést úgy néz ki nem nekem találták ki. Többet zsimbeltem, mint egy fárasztó hét után, nem találtam a helyem, és főként az idő is játszadozott velem, igazi szobafogságra itélt...a csúszós utak, a folytonos eső meg havazás váltakozása csak mind rontott a helyzeten, hisz ha nem volt kivel sétálni maradtak a négy fal közötti órák. Mondjuk ennek is kihasználtam a pozitiv oldalát, szépen kidiszitettem a lakást karácsonyi hangulatot varázsolva minden kicsi zugba, sokat sokat olvastam(mert persze a nett is pont jókor mondta fel a szolgálatot), és igazán a picurra hangolódtam. Együtt buliztunk a karácsonyi dalokra, a kedvence a "Rudolf, the red nosed reindeer"...és sok sok Micimackós történetet olvasgattam neki. Igazi kis huncut, mert amig csak vele voltam elfoglalva ügyesen ült a pocakomban, nem mocorgott, csak néha csuklott egyet-egyet, de ahogy a házimunkához akartam volna fogni máris közbeszólt és elég kemény rugásokkal hálálta munkámat. Mások a külső sérelmek miatt fájtatják derekukat meg bordáikat...én a benti rugások miatt:))

Magamról kb annyi, hogy mostmár a plusz 2o kiló az úgy körvonalazódott, a combjaim, derekam, vádlim, karjaim jól kikerekedtek, és az arcom,olyan lett mintha folyton rágcsálnék valamit:))....mondjuk nekem a párnás ujjacskáim tetszenek nagyon:P A lábaim és a derekam kezdi feladni a harcot a nagy súllyal, el-el dagad, vagy éppen annyira sajog hogy a könnyeim folynak az arcomon. Mondjuk a könnyeim az utóbbi időben egyre inkább itatják az egereket, kicsit már zavaró a kedélyállapotom változása még magamra nézve is, nem tudom szegény Norbi hogy birja még. Egyik pillanatban még minden OK, aztán hirtelen rámtör egy jó kis sirógörcs, amit megint nagyon hirtelen egy kacagás vált fel....sokszor még magamon is kiakadok....és akkor még nem is emlitettem a "ne nyúlj hozzám" kitöréseket. Hisz van amikor annyira kell egy ölelés, de van hogy egész nap jól megvagyok magamban, ne nyuljon hozzám senki, ne öleljen, ne pusziljon és főként ne babusgasson. Egyre inkább kezdek morrogni mindenre, semmi sem tetszik, semmi sem jó, nincs türelmem, nem tudok aludni.....ááááááááááá....ez az igazi rémálom...napok óta nem alszom, csak forgolódok, keresem a helyem, sehogy nem jó...hol itt nyom, hol ott fáj...kész katasztrófa vagyok már a saját szememben is. Ezt próbálom ellensúlyozni azzal hogy még mindig melozok, izgek mozgok, nem engedek időt a kitörésekre, és mivel kevesebb időt töltünk most együtt csak az esték azok amik kritikusabbak számomra.

Amugy meg holnap megyünk utolsó pocaklesre, és egyben programálásra is, én nagyon remélem, hogy még a hét végéig kibirjuk együtt, hogy a melot nyugodt szivvel fejezzem be, ne hét közepén hagyjam cserben Pétert sem...Napok óta már nagyon készülődik valami odabent, azt hiszem próbál szegénykém lefordulni, de nincs mér helye és csak azért imádkozom minden nap, hogy a nagy kinlódások közepette nehogy magának ártson a kicsi drágám...

Nem jön, hogy elhigyjem az utolsó métereken vagyunk, a babaruhák megvéve, szépen mosulnak, a lista összeállitva, a lakás a feje tetején, minden kezd előkerülni amire szükség lehet...áááááááá...még egy kicsi és anya leszek....kicsit félek...összetett érzések kavarognak bennem, egyrészt nagyon várom hogy tullegyünk rajta, másrészt félek a császártól(pedig a doki megnyugtatott, hogy jó kezekben leszek), félek az újdonságtól, hogy minden jól menjen, és főként hogy a picur egészséges legyen....

Na kb ennyi mostanra, megpróbálok még jelentkezni amig egyben vagyunk, de ha ketté váltunk is, néhány szóban majd jelentkezgetek.

Köszönöm mindenkinek akik ebben a morcos periodusban is kitartanak mellettem és elfogadnak, és köszönöm szüleim segitségét is, nélkülük nem tudom miként élnénk túl ezt az új helyzetet ami kialakult körülöttünk.

Pusz mindenkinek, nemsokára külön jelentkezünk:D