lendület?...erő?...energia?

És immár beléptünk a 34. hétbe, egyre radikálisabban fogy az együtt tölthető idő, de nekem még annyi teendőm van. Itt van előszőr is a karácsonyi láz, mindenki készülődik, takarit, csinositgatja lakását, és bármennyire is betervezem, hogy na ma ezt holnap meg azt csinálom meg, a nap végére fele teendőm elmarad.

Már azon töprengek, hogy lehet túl sokat várok el magamtól, hisz minden reggel korán talpon vagyok, reggeli séta a főtérig, 2 - 3 óra kinzás vagy éppen kikapcsolodás, utána újra séta haza, pocaklakó etetés, kis pihenés, délután meg itthoni teendők. De adódnak olyan napok is, hogy reggel elmegyek itthonról, és késő este vergődöm haza, már azt sem tudom fiu vagyok vagy lány de szeretem mindazt amit csinálok...szeretek tanitani, szeretek segiteni az embereken, vagy csak éppen sétálni egyet odakint...igaz, hogy sokszor már a lábaim és a derekam makacskodik velem, de fogaim összeszoritva folytatom tovább mindennapi teendőim.

Ilyen voltam mindig, nem szerettem a hosszas semmitevést...igaz aludni imádtam, de azt is mértékkel. Na ez az ami most a legjobban hiányik...az alvás...hónapok óta már nem volt egy olyan éjszaka sem, hogy végig tudtam volna aludni, egyre gyakrabban és sűrűbben ébredek meg:(...és ilyen vagyok még most is...szaladgálok, teszek veszek, tanitok...és nekikezdtem az államvizsgadolgozatom megirásának...és erre nagyon büszke vagyok!!! Igaz még nagyon az elején tartok, de bebizonyitom mindenkinek, hogy pocakosan is lehet tanulni, pocakosan is lehet a mindennapokra hangolodni, és a terhesség nem betegség, hanem egy állapot...és egyre inkább azt tapasztalom, hogy egy gyönyörű állapot:)

Annyira megszerettem ezt az állapotot, hogy félek, hiányozni fog. Hiányozni fog a mocorgás, a rugdalózás, és az az egyedi kötelék, ami kettőnket összeköt.

Érzem, hogy a kismanó sokkal több lendületet ad nekem, mint eddig amivel rendelkeztem, sokszor nehezemre esett reggel felkelni, és inkább ellógtam a reggeli órákról, de most mintha a belső hang azt mondaná minden reggel, hogy neked kellned kell, hisz mindez amit teszel, a picurért teszed! És érte bármire képes vagyok...örülök, hogy van nekem, és hamarosan már igazi kis családként szervezhetjük mindennapjainkat.

jah és amint már emlitettem, hetente méretkezünk, lássuk mennyit is növünk egy hőt alatt...és azt kell mondanom, hogy minden héten ledöbbenek a mérleg és a méteres számain. és akkor ime számokban az elmúlt héten végbemenő növésünk eredményei:

- poci: 98 cm ..... 4 cm több mint múlt héten:D

- súly: 59-60 kg között ingadozik pár napja

- comb: 57 cm....mindjárt olyan combom lesz, mint amilyen derekam volt terhesség előtt(60 cm:P)

- popsi: 95 cm

- mell: 92 cm....hetek óta tartja a méretet, csak a súlya egyre nehezebb:(

na kb, ennyi mostanra, szaladok is tovább, hisz vár a fogdoki...remélem már nincs sok hátra a sok sok kinzásából...

32. és 33. hét

A tegnapelőtt beléptünk a 33. hétbe, immár érzem hogy egyre kevesebb időnk maradt amit egy testben tölthetünk a kis manónnal. A mocorgásai már kész csatáknak tünnek, hisz egyre szűkösebb odabent a hely az én kincsemnek, és ezt azért minden nap keményen a tudtomra is hozza.

Pár hete minden nap jó 5 percet csuklik, már annyira hozzászoktam, hogy várom a pillanatot amint a pocakomban szökdécsel ütemre:)

Eldöntöttem, hogy a 32. héttől minden héten szorgosan lejegyzem a méreteim, lássuk mennyit növünk egy hét alatt, és csodák csodája ténzleg van eredmény;))...

A pocim egy héttel ezelőtt 93 cm volt, mostanra pont egy centit nőtt, a combom is fél centivel lett vastagabb, úgyhogy immár 54,5 cm az átmérője...egyre furcsább értékeket érek el, sose gondoltam, hogy én a nádszálkisasszonynak becézett vagy éppen csúfolt lány ilyen testméretekkel fogok valaha rendelkezni:P. A melleim is egyre inkább duzzadnak, igaz méretben nem nöttek egy hét alatt, tartják a már 3 hete beállt 92 cm, de egyre inkább súlyosabbak, és ez elég nagy terhet jelent az amúgy is már kikészült hátamnak. Fekvő és ülő poziciókban érzem a plusz súlyt, de a járásom is lassult jóval. Észrevettem, hogy azt a távot amit eddig 20 max 25 perc alatt tettem meg, mostanra kell jó 40 perc, és igy is a nyelvem néha a térdemnél csüng már.

A lépcsőzés tényleg jót tesz, igaz ez is kezd nehezebbé vállni, de kényelmesebb a lépcsőt mászni, minthogy hegyen felfele vonszoljam magam:P

Ja, meg hát hogy legyen kerek a beszámoló minden egyes méretemről, akkor a popsim sem hagyhatom ki, hisz ez is hétről hétre nagyobb, már nem is merem "csekkolni" magam a kirakatok ablakain, hisz mind nagyobbnak és nagyobbnak tűnik...nem csak a pocim nő, hanem a popsi is, lehet hogy az egyensúly meglegyen:))..nehogy a pocim előrehuzzon.

És végezetül, amit minden nap kiváncsian lemérem, az a súlyom ami ingadozva de mostanra elérte az 57 kg-ot...szóval azok akik rég nem láátak, azoknak tényleg óriásinak tűnök:))

Amit észrevettem, és anyu szerint örüljek is neki, hogy sok olyan kaját kezdek el mostanában kivánni, amitől a terhesség előtt kimondottan rosszul voltam, vagy képtelen voltam megenni. remélem, hogy ez majd azt jelenti, hogy a kismanó nem lesz vállogatós, mert én szeretném neki mindenből a legjobbat és legfinomabbat megadni...csak persze ez rajta is fog múlni, hogy mit szeret majd...de ez még kissé odébb van...egyenlőre koncentrálok a közös étkezéseinkre, és az együtt töltőtt időkre...mert már egyre inkább ketyeg az óra....és mindjárt itt a NAGY TALÁLKOZÁS a kisfiammal....